1956

Ezerkilencszáz ötvenhat október huszonharmadikán Magyarországon volt a Kínai nagy cirkusz. Családunknak, jegye volt a műsorra. Fogalmunk se volt, hogy mi történik körülöttünk, csak amikor kijöttünk láttuk, hogy valami történik. Apámnak sikerült egy taxit keríteni, elindultunk hazafelé. Sztálin szobor felé kellett mennünk, messziről láttam, hogy nincs a talpazaton és nagy tömeg volt vette körül tribünt. Kiértünk a Boráros térre a taxis nem akart minket tovább vinni. Gyalog kellett megtennünk a hosszú utat a Soroksári úton. 

Fegyvergyárnál jártunk amikor kialakult egy hatalmas lövöldözés. Lehúzódtunk a sínek felé, hogy védve legyünk. Kezdték kifosztani a katonai raktárt, fegyvereket zsákmányoltak. Senki ne mondja nekem, hogy spontán volt a forradalom!

Akkor nyolc éves voltam és szinte minden időt a gyár légó pincéjében töltöttem. Nem emlékszem a fegyveres dolgokra az eseményeket nem láttam. Bezzeg a bátyám aki a gyárigazgató lökött fiával együtt, felmentek a toronyba. Meglátta őket a ruszki mozogni, nem volt szívbajos odalőtt a tankból. Fiúk elindultak lefelé, éppen lecsukták a feljáró fedelét amikor eltalálták a tornyot. Évtizedekig ott éktelenkedett a lövés nyoma.

Harcok után a Soroksári úton kosárba szedtük össze a golyószóró hüvelyeket amit a MÉH, réz - nek számolta el, a tank ágyúhüvelyeket nem vették át. Fegyvereket, puskákat találtunk elásva a kerítés mellett. Hát az nagyon forró történet, ha megtalálják nálunk fiúknál a Fatert sok évig nem láttuk volna. Abban az időben sok -sok katonai cucc keringett az emberek között., többek között volt akinek periszkópja volt egy nagyon szép drága műszer. Nekünk is volt onnan egy pazar ZEISS távcsövünk, amit a muterom kitiltott a házból.

Jó fej apám nem tudta megtiltani, hogy a puskagolyókkal, lőszerekkel babráljunk ezért inkább megmutatta, hogy mit csináljunk, hogy ne legyünk veszélyben. Rakéta pisztoly, puska lövedékét szedtünk szét ...szakszerűen... a lőport meggyújtottuk.

Most, hogy írom ezeket a sorokat jut eszembe, hogy amikor a Soroksári úton a Kenyérgyárnál álltunk sorban, ott is elkezdtek lövöldözni, láttam embereket össze esni. Volt, hogy Csepelről átlőttek felénk Erzsébetre katyúsával, ami egy emeletes házba csapódott bele, de hogy ki lőtt és miért az rejtély marad, és egy szerencsétlen pasas kádastól repült ki az utcára, neki többet nem kellett megmosni a hátát. Amikor ezeket a sorokat írom, Ukrajnában harcok folynak. Minden percét képes vagyok átérezni a szerencsétlen emberek sorsát.

Fateromnak elege lett a gyári dolgokból, rákosista politikából és még 1955 -ben lett maszek. 

Textil Hulladék Feldolgozó Kártoló és Fonó kisiparos. 

Ezt kellet bírnom arra kérdésre, hogy mi a szülő foglakozása, kulákot nem írhattam, de végül is ipari kuláknak számított. Döbbenet az a szűklátókörűség ahogy a kisiparosokat és a nagygazdákat mint kulákokat kezelték? 

Egy magán ház alagsori helyiségét bérelte ki, amit megtöltött saját építésű gépekkel. Kötödékből össze vásárolta a szabászati hulladékot színekre válogatta és abból csinált gépi és kézi kötőfonalat. Gépekhez az alkatrészeket, fogaskerekeket, vastelepekről és a használt cikk piacról szedte össze. Húsz évig remekül ment , de akkor megjelentek a műszálak, amit már nem lehettet tovább feldolgozni az üzlet bezárt, nyugdíjba vonult. Annyit tudott keresni a prosperáló évek alatt, hogy a Soroksári Duna mellet feltudott építeni egy nyaralót, és a fiait iskoláztatni, bátyám és én is le érettségizünk.