A KERT és a GYÁR
Apámnak felajánlottak egy gondnoki állást a Hazai Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár Művelődési Házban(kultúrházban).
1950-ben. mentünk oda lakni.
Kiválasztottam a számomra megfelelő Kisdedóvót a szomszéd gyár udvarán.
A gyári óvoda és bölcsőde a gyár volt tulajdonosának villájában, kertjében volt. Kijártam mind a két intézményt. Anyám elmesélte, hogy időközönként ott hagyta a fonógépet mert eljött az etetési idő. Akkor a bölcsödében én voltam a V.I.P. vendég.
Hol volt akkor még a GYES, meg a hasonló kedvezmények?
Két emlékem van az óvodás évekből.
Emeleti szobában kvarcoltunk ,szemünkön fekete szemüveggel. A másik emlék, hogy állok az ablakban és bámulom a hóesést. Van egy harmadik is, délután aludni kellet kis ágyakon és köztünk járkált az óvónéni, én meglestem a nagy rózsaszín bugyiját. Ha jól emlékszem nem egy Rotschild Klára modell volt, amikor délután haza mentem a Vouge-ben sem találtam meg, abban az időben ez volt a divat? Én nem voltam Ratkó gyerek, ők később születtek, de így is sokan voltunk, minden csoportban, iskolában. Mi a háború után készült, korosztály voltunk.
Az óvoda kertjében volt egy úszómedence, amit a gyárból, forró gőzzel lehetett felfűteni. Abban a mediben tanultam meg úszni, az egyik saroktól a másik sarokig, azután már keresztben és később hosszában. Varázslatosan szép évek voltak, szívesen emlékezek vissza arra az időre, mászóvasra a nagy hintára.
Amikor nagyobbak lettünk gyári srácok(nyolc fiú, sehol egy lány)miénk volt az egész gyár vasárnap, ünnepnap. Csak oda nem tudtunk bemenni, amelyik helyiség be volt zárva.. A tűzoltó szertárban volt egy rúd amin sürgős esetben lecsúsztak a tűzoltók az emeletről. Mindenki lecsúszott, én nem mertem. A textilgyár gyapjúszövetet gyártott ezért az udvaron hatalmas gyapjúbálák voltak felhalmozva, közöttük folyosók. Kell ennél jobb bújócska hely? Valóságos kincsesbánya volt az udvaron a sok kiselejtezett gépalkatrész , gépelem, találtunk ott számunkra értékes csapágy golyókat, csavarokat.
Siófokon volt a gyár üdülője. Hatalmas nádason átjutva lehetett kimenni a nyílt vízre. A hálótermek megteltek a fogkrém illatával. Amire emlékszem az a puding volt a tányérokban felszolgálva.
Egy nagy szénerőmű szolgáltatta az áramot gőzt, forró vizet a gyárnak, ma már egy üres, semmire se használható hatalmas ipari műemlék. Engem akkor a kazánok nyűgöztek le és az áramfejlesztő generátor. Egyszer az igazgató elmondta, hogy akár virágfölddel is lehetne fűteni olyan gazdaságos a rendszer. A kémény hatalmas és jó állapotú, úgy hogy mai napig nem bontották le. Textilgyár a katonai Fegyvergyár, része volt. Valamikor az Első Világháború idején kezdték el építeni. A sinékén egy nagy nyomású gőzzel feltöltött mozdony mozgatta dolgokat a Muki. Úgy tudom a gyártó cég vásárolta vissza és kivitte Németországba.
A kertben volt egy üvegház tele virágokkal, dísznövényekkel, imádtam oda bemenni, érezni az illatos, fülledt párát. Nekem városi srácnak ez jelentette akkor a mezőgazdaságot. A medencét az üvegházat felszámolták betemették. A gyárból kinéztek, kitiltottak és mivel már kamaszodni kezdtem, kinőtem a játszóteret ezért az a dolog különösebben nem zavart.