Gimnázium

Apám kapcsolatain keresztül, mit kapcsolat? az unokabátyám segítségével aki egy csepeli gyárnak volt az igazgatója - ameddig el nem itta az egészségét-, beiratkoztam egy csepeli iskolába. Minden vágyam az elektromosággal történő munka volt. Megtudtuk, hogy indítani fognak fog egy elektorműszerész osztályt. Igen ám de ez az osztály még csak tervben volt. Ezért a géplakatos osztályba kerültem. Ez később nagy gondot okozott mert hónapokkal előbbre jártam mint a később megalakult elektromos osztály. És amikor végül átkerültem elhanyagoltam a tanulást ez gond végig kisért a négy éven keresztül

Vegyes osztály lettünk, kevés lány, sok fiú. Kevesen morzsolódtak le az évek alatt. Kialakultak a társaságok amelyek a mai napig is össze tartanak. Egy fiú dolog: emlékezve az intézeti megaláztatásokra, kihívtam bunyóra az emelet leghangosabb srácát. Párkányra letettem a szemüvegem és neki mentem ököllel bele az arcába amit sose tettem. Annyira megleptem, hogy elfelejtett védekezni így simán megütöttem ennyi elég is volt nekem négy évre, ezután senki nem akart megverni. Valamikor a banketten hozta fel valaki, hogy milyen vadállat voltam. Szegény az elmúlt négy év keservét kapta meg tőlem.

Nem szerencsés elsőnek lenni. mi osztályunk három műhelyt épített ki. Púp voltunk a csepeli gyár hátán, mert az első tanműhelyünk, egy valamikori istállóban lett kijelölve. Egy nagyobb eső után bokáig elöntötte el a víz a műhelyt. 

Nem igazán megfelelő elektromos műhelynek az ilyen hodály rendesen még kifűteni se lehetett. Azután az iskolában kellett a labor műhelyt kiépíteni, be huzalózni az asztalokat. Ahelyett, hogy finom műszerész munkákat tanítottak volna az idő alatt..

Se nem szakmunkás, se nem gimnazista a szakközépiskolás. Fura átmeneti megoldás a mai napig. Amikor elhelyezkedtem rájöttem, hogy iparitanuló tudásához képest semmit nem tudtunk. Furcsa , de kevés emlékem van a gimis évekről. Olyan közepes tanuló voltam, se nagyon rossz, se nagyon jó. A szakrajztól mindig hülyét kaptam. Térben jól láttam a dolgokat nem okozott gondot szerkeszteni, de a külalak sose sikerült szépre. Szerintem mint mindenhez ehhez is tehetség kell. Én mindenben látom az összefüggéseket legyen az történelem vagy egy műszaki hiba megtalálása. Mögé látok a dolgoknak.

Érdekes milyen kevés emlékem van az iskola évekről. Csak csupa olyan, karikás 18 éven felülieknek való.  Legizgalmasabb egy egésznapos bemutató volt ahol a háromfázisú rendszereket mutatott be egy mérnök tanár a gyárban. És a nyári gyakorlatok. Köze nem volt a műszerészi szakmához, TMK villanyszerelők műhelyekbe osztottak be minket. Az elektronikai forradalom hajnalán végeztük el az iskolát. Azokban az években indult el a tranzisztor világa, amit mi még éppen csak érintőlegesen tanultunk. Már léteztek tranzisztoros kütyük, de létezett még a rádiócsöves világ. Mi még az iskolai gyakorlaton csöves rádiót építettünk.

Mai napig rossz helyesíró vagyok. Az érettségin a matek tanárunk volt a felügyelő tanár. Olyan rendes pasi volt, hogy elkérte a magyar dolgozatomat és a helyesírást kijavítva adta vissza, ezt nem lehet elfelejteni. 

Érettségi tabló képem.

Székesfehérváron és a Balatonon készült osztálykiránduláson készült képek.

De jó lenne megérni a hatvan éves találkozót is. Remélhetőleg kevesen estek áldozatúl a korona vírusnak?