Gyermekotthon

Ide írhatsz...

Anyám lejött hozzám látogatóba, Tiszafüredre. Egy kis paraszt kisfiút talált aki tájszólással beszélt, gumicsizmában, sárosan, de nem piszkosan és kétségbeesett. Igazi falu volt akkor Füred, úttalan utak, mély sár ráadásul szemben volt a gépállomás ahol a nehéz gépek voltak. Nemegyszer, körmös traktornak kellet kihúzni a kombájt, teherautót, járműveket a sárból. Tájszólással beszéltem mert az osztály társaim kigyomlálták belőlem a pestiséget. Mai napi úgy mondom, hogy - Add ide és nem pestiesen - add oda.

Amikor vége volt a tanévnek a vizsga is megvolt, össze pakolt és hazavitt Pestre.

A vizsgára egy szép nagy csokrot vittem. A tiszafüredi házunkkal szemben volt egy nagy virágos kert, egy igazi kertészet, A Lipcsey család kertészete, Tiszafüred egyik híres dzsentri családja volt. Náluk vásároltam a virágcsokrot. Akkor láttam először kardvirágot és még sok számomra ismeretlen növényt. Remélem, hogy az enyém volt a legszebb csokor? Hálából a szigorú tanitónéninek.

Jártam én hittanra is a reformátusokhoz. Eltanácsoltak mert össze vitatkoztam a pap bácsival. A téma az volt, hogy van Isten vagy, nincs Isten? Az ötvenes években nem igazán volt tanácsos templomba járni. Én sohasem hittem el a mesét, amit az egyház tanított.

Befejeződött a régi és, egy új fejezet kezdődött az életemben.

Most azt találták ki szüleim, hogy bedugnak egy gyermekotthonba. Apámnak a Svájci intézet volt a víziója, ezzel mosta tisztára a lelkiismeretét, hogy ott nekem jó lesz. Mit tehet egy gyerek, akit így dobálnak? Sajnos semmit!  Az első két év keserves volt. A nevelők az iskolai tanárok jók voltak. Ötvenhat után voltunk, sok nagy tudású tanárt tettek alacsonyabb állásba a meggyőződése miatt, az első évben még egyetemitanár nevelőnk is volt.

A gyerekek kegyetlenek tudnak lenni. 

Minden falkában ki alakulnak a rangsornak. Mivel szemüveges voltam és tornából fel mentve, nem voltam sportos alkat ezért mindenki aki tudott megvert vagy kitolt velem. Sose tanultam meg verekedni. Legrosszabbak az éjszakai kitolások voltak. Hetedikben, nyolcadikban már nem volt probléma mert nagydarab fiú lettem. Amikor már annyira megtelt a hócipőm, hogy kérésemre eljött a bátyám és kihívta az udvarra a legerősebb és legagresszívebb srácot. Úgy megverte, hogy utána többet nem nyúltak hozzám. Fél intézet ott lógott az ablakban, boldogok voltak mert mindenki félt tőle.

A legkellemetlenebb élményem mégis a nevelő tanáromhoz fűződik. Zsebpénzünket az ő javaslatára egy kis szótár füzetben írtuk és nála tartottuk. A könyvelésnek pontosnak kellett lenni, hiszen ez volt a nevelés célja. Maszek gyereke voltam, nekem egy kicsivel több volt a zsebpénzem mint a többeknek. Beadtam 75 Ft. és kiakartam venni később könyv vásárlásához. Akkoriban az antikváriumban fillérekért lehet könyvet vásárolni. A pénzt letagadta és azt állította, hogy én nem adtam oda. A gyerekek természetesen nem nekem adtak igazat és hülyére szekáltak. Évekkel később apám találkozott az igazgatóval aki elmondta, hogy a nevelőt sikkasztás miatt  kirúgták. Én vele a nevelővel találkoztam és megtudtam, hogy szükséglakásban élnek a két szép lányukkal.

Gyermekotthon a Ludovika kertben volt, akkor még ott katonák állomásoztak. A szemben található garázsokban tankok voltak. Az intézetnek sose volt saját konyhája a kaját mindig más honnan kaptuk. Az első időben a katonáktól. Jó volt, de gyerekeknek erős és zsíros. Tejberizsnek nem hiszem, hogy nagyon őrülték volna a honvédok. Később a szlovák iskolából hozták, hoztuk háromkerekű triciklin. Előfordult, hogy kiborult és az ebéd aznap csak zsíros kenyér volt.

Volt ott illetve van egy tó amiben, halak rákok laktak. Egy alkalommal le engedték és kipucolták. Találtak benne mindent, embert, fegyvereket bombát, stb. A területen sok eldobott lőszer volt amit egy alkalommal gödörbe tették és felrobbantották. Ki parancsoltak az épületből, fedezékbe kellett menünk és robbantottak. Nem volt nagy durranás, de emlékezetes volt. Két éven keresztül minden reggel tó körüli futás volt kötelező  

Egyik este az összes srácot, felrakták két kék buszra. Rákóczi útra mentünk a Verseny Áruházba, kilencven gyerek ötödiktől a nyolcadikig. Három garnitúra öltönyt kaptunk, tréning ruhát és gatyát, inget és mindent ami kell egy úri fiatalembernek. Engem nagyon zavart a a slicce, gombos gatya. Kimondottan csinosak voltunk, csak éppen tök egyformák mintha egyenruha lenne, kaptunk cipőt , bakancsot, stb. Az első hétvégén gyalog mentünk ki a Margitszigetre, én az új bakancsomban. Véresre törte a lábam annyira nyomta. Mikor már leülhettünk levettem és akkor vettem észre, hogy benne hagytam a papírt. Hazafelé már táncoltam. Mi voltunk a legkisebbek ezért az évek alatt, megörököltük a felettünk járók ruháit. Reggeli az ebédlőben, ma is szeretem a pótkávéból készült tejes kávét. Uzsonna egy kenyérzsákban, kenyér sajt vagy ilyesmi. Egy darabig úgy meneteltünk mint a katonák rendezett sorokban az iskolába, de szerencsére lassan leszoktak a tanárok erről. 

Az iskola nem volt túl messze. Első két évben vegyes osztályba jártunk később magunk maradtunk fiúk.

Még falun elöntötte mind két a kezemet a futószemölcs. Mivel ez egy fertőző vírus a lehető leghamarabb megkellett tőlük szabadulni. Heim Pál gyerekkórházban egy ülés alatt kiégettek húsz szemölcsöt. Sokáig be volt burkolva mind a két kezem , szerencsére soha többet nem jött elő. A doktor néni egy nagyon egyedi parfümöt használt. Egyszer a hatos villamoson megéreztem ezt az illatot és mindig két kezembe belehasított a fájdalom egy pillanatra. Hetedikes voltam akikor kivették a mandulámat. Nem lehettet tovább várni mert még nagyobb baj lehetett volna belőle. Egy csecsemő, gyerekkórházban volt a műtét, Később a gégészek akik látták szerintük szarul műtöttek, emlékszem a kiságyból kilógott a lábam. Tulajdonképen lett is baj mert rögtön elkezdtem nőni, fejlődni. Hetek alatt nagyon sokat nőtem és sajnos meghajoltam. Jártam gyógytornára (nem nézték jószívvel)kaptam fűzőt, bugyi rózsaszínűt. El lehet képzelni, hogy eldugtam és nem hordtam. 

Egy nyári éjszakán nevelő nélkül maradt az intézet. Bátrabb fiúk kitalálták, hogy a tetőről leugranak az udvaron felhalmozott aprószénbe amivel az épületet fűtötték. Volt olyan aki még szaltózott is a szénbe. Még híre sem volt a kis zsebrádióknak ezért detektoros rádiót fabrikáltunk, amihez az antenna a konnektor nem aktív pólusa volt, színtiszta életveszély.

Nem voltunk zárt intézet, mivel az iskola máshol volt. Voltak srácok akik a Szőlő utcából jöttek, közülük ha nem is sokan, de megszöktek. A büntetésük az volt, hogy vissza vitték őket abba Zárt Intézetbe. Az volt a gyűjtőhelye azoknak, akik valamit elkövettek. Amolyan gyerek, gyűjtő fogház volt. A mi időnkben a gyerekek között három gyerek volt cigány, ők is egy híres muzsikus gyerekei voltak, de már nem emlékszem ki volt az apa? Ajándékba kaptunk tőle egy zongorát.

Nagy divat volt anno gyűjteni valamit. Én már akkor is kilógtam a sorból mert narancs papírt gyűjtöttem. Volt vagy száz féle és az atlaszban préseltem. Már nem divat papírba burkolni a déli gyümölcsöt. A papíron volt a vegyszer, ami megóvta a narancsot. A ládába is azt tették ami a narancson volt, azt hívtuk lepedőnek, nagy érték volt mert nem vigyáztak rá össze gyűrték, elszakították. Egy zöldségessel csereberéltem.

Az intézet indulása pazar volt, de mire kijártam nagyon lesüllyedt a színvonal. Töredéke volt a kezdeti színes napoknak. Intézetek közötti versenyben mindig mindenben elsők voltunk. A nyolcadik befejezése elött eljöttem, mert hiába kértem nem küldték el a jelentkezési lapomat az általam kiválasztott iskolába. Mint kiderült azért mert az apám maszek volt. Az iskolába villamossal jártam otthonról fél évig. Nem hívtak meg az évzáróra, pedig négy évig ugyanazt a kenyeret ettük.

Egyszer elmentem és a kerítésen benéztem. Elszörnyedtem a látványtól. Csupa debil, retardált lányt és fiút láttam és sok cigány gyereket. Ez az intézet már nem az az intézet ami volt.

Nem, azt nem bocsájtom meg a szüleimnek, hogy betettek az intézetbe hanem, azt, hogy hogy bent hagytak. Megtanultam tűrni és alkalmazkodni. Talán ez segített ahhoz, hogy megérjem azt a kort amikor ezeket a sorokat írom.