HÁZASSÁG

Elhatároztam, hogy nem maradok továbbra is pártában, megnősülök. Nem kellet sokat keresgélnem, Egy baráti házaspárnál bemutatták az első feleségemet, idővel kiderült, hogy az egyetlent.

Órákig beszélgettünk, ezalatt kiderült, hogy mennyire értékes ember. Amikor haza utazott Szatmárnémetibe, kikísértem a Nyugatiba. Furcsa érzés fogott el, már akkor hiányzott amint a vonat elment. De nem telt el sok idő és már náluk ittam a szatmári szilvapálinkát. 

Autó stoppal indultunk el egy hosszabb útra, kirándulásra. Aradon megtörtént a csoda, valamilyen téren voltunk amikor, felfigyeltem a saját mondataimra. A közös jövőről beszélgettünk. Ott helyben megkérdeztem, hogy akar e a feleségem lenni?

IGEN AKART!

Valamikor az év vége felé (1974)volt az eljegyzés. Én Pesten, Vera Romániában, kértük meg a házassági engedélyeket. Pesten azonnal megkaptam ő pedig, nos ez egy horror történet. Abban az időben volt a Helsinki értekezlet ahol a Kárpátok Géniusza berágott és bezárt minden kaput ami addig nyitva volt. Voltak a család egyesítések, kivándorlások, házassági kérvények és engedélyek. Senki nem kapott engedélyt évekig. Voltunk a szatmári  pártbizottságon, Bukarestben az Államtanácsnál és minden elérhető fórumon de semmi biztatást nem kaptunk. Nem voltam már siheder vágytam, arra, hogy legyen gyerekünk., sikerült. Eszter lányunk jelentkezett elsőnek, hogy ő itt van, csak időkérdése, hogy köztünk legyen.

Volt egy rémtörténetet, ami velünk megesett. Eszter-rel pocakjában egy bizottság elé citálták Verát. Történetesen én is ott voltam. Minden városi fejes prezentálta magát ezen a bulin. Nyolcadik hónapos terhes volt és annyi emberség nem volt bennük, hogy egy széket toljanak alá. Karattyoltak neki valamit románul amit termesztésen nem értettem. Egyszer csak megroggyant, elsápadt, de szerencsére vége volt a kihallgatásnak. 

Otthon a szülői házban elmesélte, hogy lakást és minden mást felajánlottak ha lemondja a házassági kérvényt sőt még egy rendes román apát a születendő gyereknek. Annyira felizgatta magát, hogy másnapra megszülte a lányunkat egy hónappal korábban. Még mi jól jártunk mert, nem lettünk besugározva mint más a legenda szerint a rendőrségi várószobában. Végül is ha nehezen, de idővel eltudtam hozni a kis családomat Pestre.

Az esküvő Szatmáron volt, de az is cifra történet. 1977 március 4. én volt a nagy romániai - bukaresti földrengés. Mi március 5.-re voltunk bejelentkezve a házasság kötésre és utána, lagzira egy étterembe. Országos gyászt hirdettek ezért minden zenés mulatság be volt tiltva. Egy pisszenés nélkül ettük az étteremben a csorbát. Közben otthon a dadus ringatta Eszter lányunkat és énekelte, hogy kicsi lány ne sírjál, anyádnak ma van az esküvője. Szerencsére nem voltunk babonások de, hogy a mi házasságunkba belerengjen Románia az azért mégis csak sok? Vagy nem volt véletlen?

Én kötöttem a pulóvereket Vera, elhelyezkedett a szakmájába mint kozmetikus. Ez a szakma nagyon sok hajolgatással jár és sajnos kialakult nála a gerinc sérv amit megkellett műteni. Bővült a kötödében a megrendelések száma ezét nagyon sok fonalat készárút kellett fel és le hordani a harmadikról lift nélkül. 

Egy hirdetésben olvastuk, hogy a közelben pince helyiségeket adnak bérbe. A műhellyel leköltöztünk mert a nagy ipari gépeket már csak ott lehetett működtetni.

Időközben megszületett a Peti fiúnk. Bölcsőde, óvoda, iskola, teltek múltak az évek. Nagyszülök szép lassan elfogytak, elmentek az örök vadász (horgász)mezökre.

Negyvenöt év házasság után elkell mondjam, hogy jó férjet választott.

Rendszerváltozás sajnos sok mindent felborított minden korábbi munkát, álmot, jövőt.

Egy új szakmába kezdtünk INGATLAN KÖZVETÍTŐK lettünk.