Könnyűbúvár

Emlékszem, hogy egyszer a kultúrház könyvtárában kezembe került egy könyv egy nehéz búvárról, aki a hídroncsait emelte ki. Sokáig nézegettem azt a képet.

Dömsödön lettem a víz alatti világ szerelmese. A régi víkendház előtti részt bókláztam nyaranta. A strandot három uszály sóderrel töltöttek fel és így kialakult egy aránylag sekély tiszta átlátszó vizes part. Rengeteg halat láttam, kicsit nagyot sőt nagyon nagyot is. Akkor még nem volt uszonyom , nem volt pipám (snorker)csak egy jó francia maszkom. 

Bebújtam a parti nádba és addig nézegettem a halakat amíg ki nem fagytam a vízből. Sokan a mélységet keresik, pedig a parti világ sokkal érdekesebb. Tízesével hoztam fel a folyami rákokat. Akkor még nem voltak védettek. Süllőtartásnak kábeldobok voltak elhelyezve a vízben. Hihetetlen az a vastag iszapréteg ami felhalmozódott a Soroksári Dunában. Sokszor megpróbáltam elérni a keményebb talajt, de képtelen voltam a laza iszapba belefúrni magam.

Egy nyáron felfigyeltem egy fiatalemberre aki egy légző készüléket cipelt a hátán. Elkísértem a merülés helyig és irigykedve szájtátva bámúltam. Princz Győző volt és hivatásos búvár. Órákat beszélgettünk a búvárkodásról. Látva a lelkesedésemet be ajánlott abba a MHSZ klubba ahol ő is tag volt. Jó barátok lettünk, de sajnos meghalt egy ipari merülésnél. 

Egy dunai csápos kútban kapott infarktust. 

Ez már a gimis éveim alatt történt. MHSZ klubban meghívtak egy Hévízi túrára búvár jelöltként.  Nem töltöttem be a tizennyolc évet ezért nem lehettem tag. Ez volt az első alkalom, hogy készülékkel búvárkodhattam. Nem palack volt rajtam hanem egy hosszú gumicsövön kaptam a levegőt a hátamon volt a reduktor.  Ezt a merülést már csak ezért se felejtem el mert nagy harcsákat láttam, olyan tiszta volt a víz mint a tengerben.

A Delfin búvár klubba, felvettek a tagjok közé. Nagy tapasztalótokkal rendelkező társaság volt. Sok érdekes programmal, verseny sporttal, barlangi búvárkodással. Valamikor régen kibéreltünk egy uszodát két napra a klub. Időtartam merülést szerveztünk ahol két búvár huszonnégy órát tartózkodott egy kis búvár harangban.

Ez egy emléktúra volt a Dunán.

 Egy darabig én voltam a legfiatalabb. 1968 -ban szerveztek egy utat Jugóba, ahová én is jelentkeztem. Dubrovniktól - Rijekáig busszal utaztuk végig a tengerpartot. Legtöbb időt Miljet szigeten időztünk a nyílt tengeri oldalon. Hatalmas hullámok között kezdtünk búvárkodni, termesztésen szabad tüdővel, amikor harmadnapra elcsendesedett a tenger igazi élmény volt a tükörsima érintettlen tengerben, bóklászni a barlangokban. 

Egy éjszaka elindultunk körülnézni. Hihetettlen látvány volt több száz medverákot látni, vándorolni a világos tengerfenéken. A helybélieknek fogalmuk se volt, hogy létezik ilyen csoda.

Amerikai gumiruhám volt amit méretemre készítettek. Volt egy kicsi készülékem két palackkal, ami elég volt a Dunához. Budapesten a Oxigén gyárban töltöttek fel a palackokat levegővel. A búvár klubban jutottam hozzá a reduktorhoz. Minden vágyam volt a víz alatti fotózás, de nem jött össze. Kölcsön géppel készült néhány fotó.

1974-ben voltam a tengeren Adrián, és talán utoljára. Életben maradtam, de iszonyú szerencsével. Egy búvártárssal ketten indultunk egy hosszú mélymerülésre, túrára. Volt motorcsónak, nagyméretű levegős palack, sátor, kaja és még pénz is az engedélyekre. 

A sátorúnk egy nudista strandon volt felállítva. Első időben rémesen furcsa volt, de meglehet szokni, nem a meztelenség a furcsa , hanem a vetkőzés és felöltözés amikor haza mennek a szállodába..

Hosszas tervezés után elindultunk egy mélymerülésre. Egymást biztosítva el jutottunk 30 méter mélyre amikor elfogott a mélységi mámor. Ez valóban mámor, olyan érzésem volt mintha meleg vízbe kerültem volna és minden színesebb lett. Tudtam, hogy felkell emelkedni egy pár métert és utána eltűnik ez az érzés. Igy is történt. Folytattuk az utat egészen a tenger fenékig. Minden fehér és tiszta és világos annak ellenére, 65 méter mélyen vagyunk. Még fél percet se volt szabad ott tartózkodni a keszon betegség miatt. Elindultunk felfelé néha megálltunk kiegyenlíteni. A levegőszabályzó regulátoron van egy rezerv csap a tartalék levegőhöz. Ez ki volt nyitva és hiányzott a levegő a kiegyenlítéshez, de nem történ baj nem alakult ki keszon betegség.  

Felefelé jövet fogtunk három szép langusztát amit a kemping teraszán fogyasztottunk el, a helybéliek sütötték meg számunkra. Másnap majd nem tragédia történt ugyanazzal a készülékkel merültem az ment ment tönkre. Eltört a kengyel és ömlött a levegő palackból, szerencsére csak tíz méteren mélyen voltam, ezért gond nélkül feltudtam jönni.

Amikor hazajöttem várt az első és egyben az utolsó búvármunka. Dunában kellet iszaptalinítani egy textil gyár szivattyú medencéjét. Derékig érő vízben kezdtük és az áradás miatt öt métert emelkedett a víz, igazi nagy munka lett belőle. Búvárszivattyúval szívtuk az iszapot, ügyelni kellet a kövekre, nehogy fel szippantsa a gép. A klubban azok akik komoly felelőségteljes munkát végeztek  és gyarapították a klub vagyonát , kinéztek minket szemlélőket, pedig hajlandók voltunk aránylag több tagdíjat fizetni.  Még egy darabig búvárkodtam MO-on, de a munkám miatt, meg a hévízi négy halálos búvár baleset miatt amelyet, személyesen, helyben Hévizén megéltem, befejeztem a búvárkodást.