ISKOLA

Az iskolát egy nagyon régi iskolában kezdtem, Erzsébeten. Ugyan egy másik kerület, de ez volt hozzánk legközelebb. Az elsőt és a másodikat jártam ki ebben az iskolában. Későn tűnt fel, hogy rossz a szemem sőt nagyon rossz. Hiába ültettek előre nem láttam tisztán és ez kihatott a tanulásra szép írásra. Aztán kiderült, hogy egész életre szemüveges lettem. ( Kivéve a mai napokat mert mind a két szememet megkellet műteni szürke-hályog miatt, most már olyan jól látok távolra, hogy nem is kell szemüveg. ) Csak akkor lehetett bemenni az épületbe miután énekeltünk Rákosi pajtásnak az iskola udvaron. Az út másik oldalán volt a Járás Bíróság. Az ablakból sokszor láttuk amikor megállt a rabomobil és bilincsben kísérték a rabokat tárgyalásra. Kevés az emlékem erről a suliról mert később az élet ide-oda dobált. 

Ez egy fiú iskola volt, lányok máshová jártak, hogy merre nem tudom? Minden iskolának van sajátos illata, szaga, hát ennek az öreg háznak bizony nagyon is volt az a jellegzetes  tömény, pisiszag, mosdatlan, kis bakkecskék szaga. Korosztályunk abban az időben magával vitte a hátitáskában a tollat és a tintatartót. Nyújtsa fel a kezét az akinek nem volt akkor tintás a keze, táskája, irkája? Varázsos percek voltak amikor a tanítónéni fel olvasott nekünk a Benedek Elek meséiből - Illyés Gyula Hetvenhét magyar nép meséjéből. A mai napig szeretem a meséket, sci fit. Ötvenes években voltam elsős a nagy háború után tíz évvel. Az iskolatársaim csupa rosszul öltözött proli kisfiú volt. Nem voltak még fürdőszobás házak, lakótelepek. Láttam milyen az igazi szegénység, heted magaddal aludni egy pici szobában. 

Nekünk volt hideg-meleg vizünk korlátlanul és egy hatalmas kád a fürdőszobában volt hogy órákig ültem a kádban és olvastam.

Biznisz

Másik utcában volt egy fémöntőde. Oda jártunk a salakból kiválogatni az ólom cseppeket amiért a MÉH-ben jó pénzt fizettek. Nem számít, hogy fülig porosak koszosak voltunk. Volt, hogy tíz, húsz forintot is tudtunk csinálni. Mennyi az a pénz? Ötven fillér volt egy gombóc fagylalt, egy kiló kenyér három forint, egy liter tej szintén a banán pedig, ja az nem volt.

Bicikli

Apám férfi kerékpárján tanultam meg, bringázni a váz alatt. Egyszer egy meredek dombról gurultam le a pedálon állva. Természetesen nem tudtam fékezni, mert nem lehet úgy kontrázni. Amikor leértem pont egy lovaskocsi érkezett az utamba. Óriási szerencsémre a másik oldalra volt befogva a ló. Ki tudja mi történt volna neki megyek. Tuti, hogy valamelyikünk komolyan megsérül. Hová ment a kocsi, hát Apám műhelyét költöztette. Este elővett a fater úgy megrakott egy felfújt bicikli belsővel , hogy soha nem felejtem el. Természetesen nem fájt, de a lelkemnek nagyon. Soha többet nem emelte rám a kezét!

Fagylalt

Erzsébeten karikázott egy fagylaltos a háromkerekűjével. Kettőnket megkért kisfiúkat, hogy toljuk a taligáját, mert akkor nem kell neki pedállal hajtani. Addig mentünk amig átértünk Csepelre egy cukrászdához.. Megkaptuk a jutalmunkat nagy adag sok gombócos fagyit. Körülnéztem és rájöttem, hogy nem tudom hol vagyok? Pánikba estem. A másik fiú nem jött végig. Már nem emlékszem, hogy kerültem haza, de sose felejtem el azt a rémületet.