KULTÚRHÁZ
Mivel ott nőtem fel ezért nagyon sok emlékem van erről a számomra csodálatos házról. Volt vagy talán most is van egy nagy mozi és színpad. Nagyon sokáig ingyen mehettem be az előadásokra. Történt egyszer, hogy késő estig nem mentem haza. Tűvé tették az egész házat pincétől a nem létező padlásig. Petike sehol nincs. Anyám ismerte a mozi szeretettemet és meg is találtak a moziban az első sorban, ahol mélyen aludtam az ülésben.
Szinte minden színész, énekes megfordult a házban akit abban az időben jegyeztek. A házban nagyon sokáig léteztek mindenféle szakkörök. Rádióamatőr, rajzszakkör, színész - énekes, modellező szakkör. A sportpályán reptették a kis motoros saját építésű repcsiket, egyéni hang volt a motorok berregése. Egy dróthoz voltak rögzítve a "pilóták" forogtak körbe körbe a repülök meg le fel száguldoztak. Ma már rádióval irányítják és a boltban veszik készen a modelleket. Érdekes élmény volt az a repcsi amelyik gumi-motorral volt meghajtva. Átlátszó volt a burkolat és pille könnyű a váz. A nézőtéren engedték el mert ott nem volt légmozgás. Rajz szakkörben soha nem volt annyi nebuló mint amikor aktot rajzoltak. Legtöbbet a rádiószakkörben lebzseltem az is lett az első szakmám, elektroműszerész.
Népitánc, balett, parkett tánc fúvós hangszer, zongora oktatás, nagy életet, élt a ház. Országos sakk versenyek. És volt a söntés! Nem volt az kocsma nem volt az büfé az kérem söntés volt. Csapolt sör, bor, pálinka és forró virsli mustárral. Nekünk gyerekeknek Bambi, nápolyi és minyon (mignon)így magyarosan. apám megkért, hogy hozzak vasárnapi ebéd után egy kancsó csapolt sört. Apám nem cigizett és annyit ivott a hosszú életében(80) mint én mondjuk egy év alatt. Részegen soha nem láttam.
Nagy évadzáró bálokon sok táncoló tűsarok kopogott a szobánk plafonján, kénytelenek voltunk elviselni. És volt még a szerelmem, a könyvtár jellegzetes illatával, csendjével. Szerettem nézegetni az albumokat olvasni a könyveket folyóiratokat. Persze mindig késtem a könyveket időben vissza vinni. Az újságokat szinte fillérekért lehetett kapni, ezért szinte mindent megtaláltunk az asztalokon.
És volt a női-férfi kézilabda csapat. Egy időben a bátyám is benne volt a csapatban, egészen jól mozgott, jobb szélsőt játszott. Kamaszként sokszor be kukoltam -tunk a szomszéd barátommal azon a résen amit napközben kapartam a beragasztott ablakon a női zuhanyzóban. Esténként barátom bekopogott az ablakomon, beszólt -Gyere Peti adás van! A lányok megfenyegettek, hogy ha elkapnak megvernek, de ma már tudom, hogy inkább tetszett nekik a figyelem az érdeklődés. Mert a rést sosem ragasztották be.
A ház egy hatalmas homokdombra épült, amiben a növények nem érezték jól magukat, ezért nem maradt meg még a fű se. A hetven éves jegenye fák nem nőttek az égig, megálltak a növésben.
Biciklizni az udvaron tanultam, de sokszor elestem. Az utak a gyári salakkal voltak feltöltve ami csúnya nyomot hagyott. Rengeteg pók lakott az udvaron, szurkot kapartunk ki a kockakövek réséből és ezt egy fonalra rögzíttetünk a szurokból a golyócskát. Ezzel a szerszámmal húztuk ki a keresztes pókokat a lukakból. Pókis-Luksi volt az eljárás neve. Télen a "Platzot" felöntötték vízzel és korcsolya pályát alakítottak ki. Sajnos nem volt korim ezért csak csúszkálni tudtam.
TV antenna állítás egy külön fejezetet érdemelne. Lapostetős volt az épület, aránylag könnyű volt felállítani az antennát. Számtalanszor kellett felmennem igazítani, hogy tudjuk fogni a "cseheket".
Szinte ingyen laktunk ezért egy idő után már nem szorgalmaztuk a lakáscserét. A konyha az alattunk található gőzfogadótól állandóan meleg volt. Ezért elszaporodtak bizonyos bogarak, nem csótányok, de azok is kellemetlenek voltak. Nem lehetett ki irtani, mert volt utánpótlás a gyári csöveken keresztül.
Egyszer ránk ragyogott a szerencse, nyertünk egy Wartburgot. Csak az udvaron tudtuk tárolni. Az emberi irigység végtelen. Minden helyre ahová csak lehetett kerítést húztak. Csak nagyon messze tudtunk garázst bérelni. Attól kezdve minden létező formában kellemetlenkedtek az ott dolgozók és a vezetők. Sajnos ott ragadtunk bérlőként több mint, húsz évig. Apám gondnoknak szegődött oda, de később bement a gyárba géplakatosnak.
Anyám a gyárban volt fonónő egy szörnyű gépen az úgy nevezett szelfaktoron dolgozott. Az egy olyan masina ami ki be jár és úgy nyújtja a fonalat. A gépet kísérni kell, ha elszakad a fonal menetközben kellet megigazítani. Egyszer kiszámoltam, hogy egy év alatt a muter akár elsétálhatott volna Moszkváig.
Régi mozifilmek könnyen gyulladó filmek voltak. Elkértem a gépésztől a maradék filmeket és füstbombát gyártottam.
Meghatározó élmény volt amikor Joszif Sztálin gipsz szobrát kidobták az udvarra, fejjel lefelé. Jó tíz évig nem is ment sehová. A nézőtérről is eltűnt a zseniális kopasz vezetőnk és a ruszki főnökének "1000" m2-es arcképe.
Gazdát cserélt a ház és egy hatalmas fitnesz komplexumra alakították át. Az egész épület tele van erőgépekkel, súlyzókkal. Nekem tetszik ez a megoldás.